Sok embertől hallani még napjainkban is, amikor a fajtáról beszélnek, hogy egyszerűen csak farkaskutyának emlegetik. A párhuzam pedig önmagát adja, valóban fölfedezhetők a német juhászkutyán a farkas klasszikus anatómiai formái, noha - az evolúciós rokonságot kivéve - nincs közvetlen közük egymáshoz. Tény az, hogy - mint neve is jelzi- Németországból származik A fajta története, kialakulása Max vom Stephanitz lovaskapitány álmodott meg a múlt században egy nemzeti kutyafajtát, ami olyan külső- és belső tulajdonságokkal rendelkezik, melyek a legszélesebb körű alkalmazását tették volna lehetővé. A külső minta pedig adott volt: a farkas, melynek megjelenése, anatómiai felépítése évmilliók alatt tökéletesedett és nyerte el azt a formát, ami a legjobban megfelelt életbenmaradásához, illetve fennmaradásához. Az eredetileg nyájak őrzésére használt német juhászkutyák az első világháborúban is hatalmas szerepet vállaltak. Közel 9 millió ember halt meg 1914 és 1918 között. A háború áldozatául esett kutyákról nincsenek átfogó adatok, de azt tudjuk, hogy a német csapatok oldalán 7 000 kutya halt hősi halált, szinte kizárólag német juhászkutyák. E fajtának sokszínű a múltja, de ez a sokoldalú egyben a német juhászkutya jelene, és minden bizonnyal jövője is. Tökéletes családi kutyaként, eredményes sportkutyaként vagy éppen, mint lavina-, mentő- (lásd a magyar Mancsot!), vakvezető- vagy kábító-szerkereső kutyaként szolgálja az embert. Minden olyan területen ott van, ahol csak elképzelhető egy négylábú segítsége. Univerzális társ! Értelmes tekintete, hűsége, harmonikus testfelépítése, őrző-védő készsége, temperamentuma, sokoldalú alkalmazhatósága révén az ember ideális segítőtársa. Ezen tulajdonságai teszik lehetővé, hogy akár mint családtag, sporttárs vagy szolgálati kutya, az ember barátjaként és segítőtársaként jelenjen meg. Mint rendőri, mint kábítószer-kereső, mint lavinakutató, vagy mint katasztrófa kutatókutya is bizonyította hihetetlen sokuldalúságát.